Fenékig. Szólalt meg és számhoz tapasztva a poharat hajtottam fejem hátra, úgy görgettem le az italt. Mindenem bizsereg. Nem tudom, hogy most azért mert kezdenek sejtjeim körbe-körbe szaladgálni az alkohol hatására, vagy a tudat hozza ki belőlem közelséged érzése gyanánt. Kezdek tompulni, de az érzés még mindig nem hagy el. Akkor ez már biztos. Elindult a hullámvasút. Kezdek a felfelé ívelő rozoga síneken a csúcsponthoz érkezni.

Mélyen szántja a bőröm a levegő, elindult a vasút lefelé. Mindenki sikít körülöttem, de én csak becsukom a szemem és rezzenéstelen arccal várom, hogy mikor áll meg.

Már nem hat meg a zuhanás. Ugyan mitől kéne felszökni az adrenalin szintemnek? Tudom milyen érzés a padlón feküdni arccal lefelé. Tudom milyen egy pillantástól az égig repülni, majd rájönni, hogy az ejtőernyő zsinórját zuhanás előtt levágta.

Nem tudom, mit hoz a jövő, de érzéseim már nem tudnak meglepni. Átmentem már az önzetlen szereteten, a gyászon, a hamisságokból szült titkok kiderülésén át a te mocskos játékodon is.

Nehogy azt hidd nyertél! Mert én érzek és érezni is fogok. Eljön a pillanat, majd amikor rájössz ez volt az érték nem a saját koholmányaidból épített érzelmetlen világod.

„Az elgurult szavakat összeszedni fölösleges.
Ha olykor kérdez is még rólunk bárki,
A válaszaidban minden határozatlan névelő én vagyok.”

Bocsánat, pár napja nem írtam. Minden jól ment. Sokat voltunk együtt és sokat beszélgettünk, szinte egész nap, ha találkoztunk, ha nem. Pár napja szerelmeskedtünk. Régen utáltam ezt a szót, de szerintem ez illik ide. Jó volt vele, annyira más, mint Barnával. A szemébe tudtam nézni és nem éreztem, hogy csak miatta tenném az egészet. Én is akartam és élveztem. Bár ő lett volna az első és neki ajándékozhattam volna.
Picit féltem miután elköszöntünk, hogy ezután minden megváltozik. De nem így lett,annyira örültem neki. Még szoktatnom kellett magam a gondolathoz, hogy valakit tényleg komolyan velem akar lenni. 
Aztán amikor minden kezd jól menni, persze jön valami. Írt az exe, kiderült, hogy újra találkoztak.Barátnőm azt mondta, hogy túlzásba viszem az aggódást és a féltékenykedést. Ezért próbált nem kombinálni, amikor azt mondta, hogy azért nem írt mert aludt, majd megkérdezte h én már hazaértem-e, majd kijavította magát. Ha nincs mögötte semmi, az ember nem tulajdonít túl nagy jelentőséget annak, hogy ott van-e a "te" vagy nincs. 
Miután elolvastam szinte mindenem remegett, de vissza kellett tartanom a könnyeimet, nem akartam a lányok előtt sírni. Nem szeretem kimutatni előttük, sőt senki előtt a gyengeségemet. Írtam neki és percekig nem válaszolt. Féltem, hogy azon gondolkozik-e éppen, hogy hogyan szakítson velem. Hogy nem tudja hogyan mondja el, hogy mégis őt szereti. Nem így volt, bocsánatot kért és azt mondta, hogy csak nem tudta hogyan mondja el. Nem hiszem, hogy túlreagáltam vagy túlreagálnám a dolgot.Szerintem, ha valakit túl van egy úgymond traumán vagy változáson, ami az életében volt, akkor képes róla beszélni, mert már feldolgozta. Ha neki nem jelent semmit az exe, akkor meg sem fordult volna a fejében, hogy hogyan mondja el. Egyszerű,találkoztak mert szarul volt, aztán elmeséli mi történt. Én bármelyik srácról így tudnék neki mesélni, akárhogyan próbálkoznának be most, mert számomra semmit nem jelentenek. És ezt tükrözné az is, ahogy beszélek róluk. Nála nem ezt érzem, hanem hogy ő még ő sem akarja elengedni.A csajnak mesélt rólam, ezt már csak a bejegyzés címe is tükrözi..nekem szólt. Szerintem egy kapcsolat szoros barátság is egyben, ahol megbeszélünk szinte mindent. Úgy érzem, hogy ő még vele beszéli ezeket, én pedig csak egy betolakodó vagyok.Azt mondta engem akar, hogy annyira jó velem minden perc, hogy semmiért nem adná. Azt is mondta már, hogy sokkal boldogabbá tettem ebben a kis időben. Akkor nem értem, hogy miért nem engedi már el?! Írta, hogy látja, hogy bánt ez engem és valószínűleg nem esz több ilyen.Nem túl határozott. Ha én látnám, hogy valami veszélyeztetné a kapcsolatunkat, akkor minden erőmmel azon lennék, hogy véget vessek annak a dolognak. Mert nekem fontos a kapcsolatunk.
Amikor a szemembe néz, látom a szemein hogy szeret, imádom ahogyan rám néz. Egy percig sem kételkedem abban, hogy nem csalna meg. Mert ezt vettem ki a szavaiból és a viselkedéseiből, tudom, hogy nem csalna meg. Viszont abban nem vagyok biztos, hogy már nem szerelmes az exébe. Félek, nem tudok ebben bízni benne. Nem megy. 

Szinte minden nap találkoztunk a héten. Annyira jó volt. Nagyon sokat beszélgettünk,filmeztünk, ölelkeztünk és csókolóztunk.Azt mondta, hogy elraboltam a szívét és hogy megbolondítom.  Imádok a karjaiban lenni, mintha ott csak mi ketten léteznénk. Bemutatott anyujának,bár szerintem nem kedvel túlságosan. Nagyon kedvesnek tűnik, de nem tudom, hogy hogyan közeledjek hozzá. Ő nem nagyon kérdezgetett, én meg szinte mindent tudok már róla Ádámtól, így kicsit nehéz. Remélem később, ha jobban megismer, akkor jobban fog kedvelni.
Szombaton dolgoztam,nem nagyon írt pár óráig és amikor rákérdeztem, hogy mit csinált csak pár szóval válaszolt. Fura volt. Aztán koncertre hívott, de én borzalmasan néztem ki és energiám se túl sok volt sátánka miatt. Teljesen le tud szívni az a gyerek. Szóval mondtam, hogy nem, de megjegyeztem, hogy a közelemben lesz, mert kiváncsi voltam a reakciójára. Ha valaki odavan a másikért és nem csak a szex miatt kell, akkor pár másodpercnek is tud örülni. Barna soha nem akart pár percre látni, nem fért bele a szex..anélkül meg nem éri meg. De Edi más, ő azt írta, hogy akkor legalább egy csókra találkozzunk. Annyira örültem neki. Persze nem egy csók lett belőle, alig tudtam ott hagyni. Később meg is bántam, hogy nem mentem vele. Még hajnalban is írt, miután vége volt a bulinak. Jól esett, hogy még ilyenkor is gondolt rám. Szerette volna, ha már együtt alszunk, de én még korainak gondoltam. Persze, hogy megbántam :D Judyhercegnőnek hív, olyan édes :) Ma mozizni voltunk.Megnéztem az exe blogját, eddig biztos voltam benne, hogy ő is lezárta Ádámot, de úgy tűnik mégse. Megrémített, hogy szereti még, hogy megbánta, az hogy beszélgetnek, hogy elvileg Edi több lánnyal beszélget. Az pedig főleg, hogy egy szívecskét írt a bejegyzéséhez. Természetesen rákérdeztem, inkább mint h. megőrjítsem magam. Azt mondta, hogy szereti mint embert, de már nem szerelmes belé. Valamint hálás neki, mert egy nehéz időben ő segített rajta. Megértem. Jó volt  a mozi, végig fogta a kezem vagy egymáshoz bújtunk. A film már kevésbé tetszett :D Utána a koliba jöttünk és rendeltem egy pizzát. Elkezdtünk megnézni a Harcosok klubját..mert még nem látta :D ami hihetetlen, szóval gyorsan pótolnunk kellett, vagyis kellett volna. De nem nagyon figyeltünk rá. Csináltunk közös képeket is. Szerettem volna felrakni facebookra, de nem tudtam, hogy ő szeretné-e. Nem akartam erőltetni. 
Éjszaka megint írt az exe és megtudtam, hogy találkoztak. Amiről Ádám egy szót sem szólt. Valamint a csaj azt írta, hogy kihasználta amit engedett.Rákérdeztem és azt mondta, hogy nem tudja mire gondolt. Kicsit hihetetlen, elvégre mindketten ott voltak. Azt mondta,hogy nem érdekli és csak nem tudta hogyan mondja el. Elfogadtam, hiszem még csak egy hete találkoztunk,nem tudja velem hogy kezelje ezt. Megértem, de megkértem, hogy legközelebb mondja el. Nem tudom, hogy hihetek-e neki, bárkinek. Már túl sok hazugságot hallottam. 
Utána mondta, hogy bújjak hozzá, de nem akartam..persze csak írásban, de így se ment. Én ilyen vagyok. Nagyon közel tudom engedni magamhoz az embereket, de ha egy pici csalódás is ér, akkor próbálom minél távolabb lökni őket, hogy biztonságban érezzem magam. Most nem érzem, hogy abban lennék. 

 Ma újra találkoztunk. Előre elnézést kérek, valószínűleg most a legtöbb bejegyzésemet rózsaszín ködbe borult szemekkel írom.Esetleg, aki nem bírná, gondoltam előre szólok. Szóval az első randi óta is folyamatosan beszélünk. Imádok a jó reggelt üzeneteire ébredni. Nem csak egy egyszerű mondat, hanem érzem rajta h kedvességből írja, hogy nem csak szavak és ő is szeretne mellettem ébredni. Valamint  imádok elaludni arra, hogy nemsokára már hozzá bújva fogok. Eljött ma értem kocsival, hogy ne buszozzak ebben a hidegben. Figyelmes, örültem neki. Nem csak ezért. Egyszerűen rohadtul izgatónak tartom, ahogy vezet. Szeretem, ha egy férfi a kezében tartja az irányítást. Filmeztünk, bár nem sokat láttam belőle. Inkább öleltük, csókoltuk egymást és beszélgettünk. Megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője.Egyáltalán nem volt gáz, ahogy megkérdezte, pedig nem gondoltam, hogy másként meg lehet ezt kérdezni. Annyira jó volt ott lenni vele, legszívesebben haza se jöttem volna.Annyi szép és édes dolgot mondott, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy így tekint rám és hogy végre összejöhet amire mindig is vágytam. 

Nem szeretek randizni és új emberekkel ismerkedni. Talán ennek a legfőbb oka, hogy nehezen nyílok meg mások előtt. Pont ezért ragaszkodom ahhoz, hogy az első találkozás előtt sokat beszélgessünk, így könnyebben elengedem magam és kevésbé izgulok, hogy teljesen néma leszek és elszúrom az egészet. :D  Volt kb. 10 randim eddig, ami így 22 évesen nem túl sok, de egyikről sem jöttem még haza azzal az érzéssel, hogy" úristen, de jó volt". Nos végre sikerült.
Már jó pár hete megismertem az illetőt, de nekem közbe jöttek a vizsgák és ritkán beszéltünk. Január elején viszont újra teljes lendülettel kezdtünk el társalogni. Filmekről, sorozatokról és szexről. Tudom fura és kicsit talán kurvásan is hangzik, de fontos része egy kapcsolatnak. Egyre jobb és jobb lett vele beszélgetni.(és nem csak a szex téma miatt) Egyre többször írt olyan dolgokat amelyekre mindig is vágytam és ösztönösen tudta, hogy mi az ami jólesne, aminek örülnék. Azt hiszem ez fordítva is így volt, de erről őt kellene megkérdezni :P Szóval rábeszélt egy randira. Micsoda véletlen..korizni akart. Kb. 2 éve mondom a lányoknak, hogy menjünk el..arról pedig, hogy egy pasi eljönne velem, álmodni se mertem. Nagyon féltem a randitól és még az utolsó napon is gondolkodtam azon, hogy lemondom. Eleinte megrémisztett az, hogy mennyire komolyan tervezett a volt barátnőjével. Azért az ember, ha valakivel gyereket akar és elvenni, azt nem felejti el pár hét alatt. Valamint azt írta, hogy ha eltereli a gondolatait egy csinos lányra, akkor könnyebb lesz. Nem akartam kapaszkodó lenni, hogy kihasználjanak. Ezen kívül jó volt vele beszélgetni, amiket írt, hogy milyen lenne együtt, nagyon szerettem volna ..és ez rémisztő, féltem megszeretni őt. Túl könnyen engedem be az embereket a szívembe, viszont ezt ritkán mutatom számukra meg. Ritkán mutatom ki az érzelmeimet és így nincsenek is vele tisztában, hogy mennyire megtudnak bántani. 
A lényeg, hogy féltem, de nem hagyhattam ki emiatt a randit, az esélyt, hogy végre egy normális férfit ismerhessek meg. És milyen jól tettem, hogy nem hagytam ki. Már külsőre is megfogott, barna haj+barna szem (legjobb párosítás) és macis alkat, amit imádok. Minden dolog, amire rágörcsöltem vele annyira egyszerűen és természetesen ment. Féltem, hogy gáz lesz a lábméretem,hogy hatalmasat fogok esni, hogy nem tudok majd több órát eltölteni vele,hogy nem fogok tudni csókolózni. Több órát együtt voltunk és legszívesebben még maradtam volna. Jó volt hozzábújni, megcsókolni, fogni a kezét. Kori után hazakísért és kérte, hogy találkozzunk a következő héten. Nem tudtam mit mondjak, szerettem volna, de elsietni és elrontani sem akartam azt ami elkezdődött köztünk. Átgondolom :D
Barátnőm nagy édes volt, hihetetlenül örült és sírt, hogy találtam valakit és ezután ő már nem lesz nekem fontos. Soha nem hagynám, hogy így lenne. Mindig fontos lesz számomra, kevés emberben bízok annyira, mint benne. 
Annyira jó volt minden, hihetetlen..