Bocsánat, pár napja nem írtam. Minden jól ment. Sokat voltunk együtt és sokat beszélgettünk, szinte egész nap, ha találkoztunk, ha nem. Pár napja szerelmeskedtünk. Régen utáltam ezt a szót, de szerintem ez illik ide. Jó volt vele, annyira más, mint Barnával. A szemébe tudtam nézni és nem éreztem, hogy csak miatta tenném az egészet. Én is akartam és élveztem. Bár ő lett volna az első és neki ajándékozhattam volna.
Picit féltem miután elköszöntünk, hogy ezután minden megváltozik. De nem így lett,annyira örültem neki. Még szoktatnom kellett magam a gondolathoz, hogy valakit tényleg komolyan velem akar lenni. 
Aztán amikor minden kezd jól menni, persze jön valami. Írt az exe, kiderült, hogy újra találkoztak.Barátnőm azt mondta, hogy túlzásba viszem az aggódást és a féltékenykedést. Ezért próbált nem kombinálni, amikor azt mondta, hogy azért nem írt mert aludt, majd megkérdezte h én már hazaértem-e, majd kijavította magát. Ha nincs mögötte semmi, az ember nem tulajdonít túl nagy jelentőséget annak, hogy ott van-e a "te" vagy nincs. 
Miután elolvastam szinte mindenem remegett, de vissza kellett tartanom a könnyeimet, nem akartam a lányok előtt sírni. Nem szeretem kimutatni előttük, sőt senki előtt a gyengeségemet. Írtam neki és percekig nem válaszolt. Féltem, hogy azon gondolkozik-e éppen, hogy hogyan szakítson velem. Hogy nem tudja hogyan mondja el, hogy mégis őt szereti. Nem így volt, bocsánatot kért és azt mondta, hogy csak nem tudta hogyan mondja el. Nem hiszem, hogy túlreagáltam vagy túlreagálnám a dolgot.Szerintem, ha valakit túl van egy úgymond traumán vagy változáson, ami az életében volt, akkor képes róla beszélni, mert már feldolgozta. Ha neki nem jelent semmit az exe, akkor meg sem fordult volna a fejében, hogy hogyan mondja el. Egyszerű,találkoztak mert szarul volt, aztán elmeséli mi történt. Én bármelyik srácról így tudnék neki mesélni, akárhogyan próbálkoznának be most, mert számomra semmit nem jelentenek. És ezt tükrözné az is, ahogy beszélek róluk. Nála nem ezt érzem, hanem hogy ő még ő sem akarja elengedni.A csajnak mesélt rólam, ezt már csak a bejegyzés címe is tükrözi..nekem szólt. Szerintem egy kapcsolat szoros barátság is egyben, ahol megbeszélünk szinte mindent. Úgy érzem, hogy ő még vele beszéli ezeket, én pedig csak egy betolakodó vagyok.Azt mondta engem akar, hogy annyira jó velem minden perc, hogy semmiért nem adná. Azt is mondta már, hogy sokkal boldogabbá tettem ebben a kis időben. Akkor nem értem, hogy miért nem engedi már el?! Írta, hogy látja, hogy bánt ez engem és valószínűleg nem esz több ilyen.Nem túl határozott. Ha én látnám, hogy valami veszélyeztetné a kapcsolatunkat, akkor minden erőmmel azon lennék, hogy véget vessek annak a dolognak. Mert nekem fontos a kapcsolatunk.
Amikor a szemembe néz, látom a szemein hogy szeret, imádom ahogyan rám néz. Egy percig sem kételkedem abban, hogy nem csalna meg. Mert ezt vettem ki a szavaiból és a viselkedéseiből, tudom, hogy nem csalna meg. Viszont abban nem vagyok biztos, hogy már nem szerelmes az exébe. Félek, nem tudok ebben bízni benne. Nem megy.